Ha figyelsz, látsz,
de ha érzed, érzed-e, ha nem,
akkor bánod-e, ha nem,
akarod-e, ha én nem akarom,
kéred-e, ha én nem adom,
adhatom-e, ha te nem akarod,
betük, szavak,
érzésekbe bujtatott mondatok,
apró, elhesegetett gondolatok,
szépek,
enyészőek,
enyémek,
félek-e, és félhetek,
kérek-e, és kérhetek,
minden egyes pillanatban,
minden ébredésben, mikor szemet nyitok,
minden álomban, mikor rád gondolok,
mindig, ha érted, érted-e,
mindig, ha akarod, akarod-e,
de mindez ma nem számít,
mert csak te vagy,
csak te,
Te,
és minden más elröpül,
fény hullik a sötétségbe,
és mindez porrá válik,
apró csepp, mi hamuvá ég,
elporlad,
elég,
marad valami, ami csak a tiéd,
én maradok,
neked,
ezer de egy, mit feléd érzek,
ezer, hisz a gondolatokban te vagy,
egy, hisz mindegyikben csak te vagy,
ezer egyenlő lesz eggyel,
képtelen gondolat,
hisz mindegyik csak te vagy,
te vagy, Te,
bennem vagy már mindörökre,
bánom minden apró bűnöm,
ha nem vagy, már nem érdeklődöm,
nem kell semmi,
nem,
hisz elégek benned, veled,
érted,
és ezért félek, mert félhetek,
és ha élek, élhetek,
nélküled,
veled,
bennem, csak képek keringenek,
Nap körül a csillagok,
a fényed, az arcod,
mindent beragyog,
a gondolatok, mint csillagport,
rám szórnak, téged,
s veled vége a sötétségnek,
ami húz, magába szív,
éltetett, de már kevés,
ezer egyenlő eggyel,
a szívem csak neked énekel,
mert boldog,
de lehet-e,
félek, fájni fog-e,
látod, rettegek,
magamtól,
repülő madár, mi szárnyal az égnek,
és leeshet,
érted a kék égre mered,
nem számíthat hó, fagy, tengerek,
egy, minden, ezer,
bennem van,
bennem él,
és szeret, és nem enged,
az érzésekről képet festek,
minden szín te vagy,
minden ecsetvonás az arcod,
és minden egy,
minden,
mint egy képtelen képregényben,
rajzollak téged,
megszállottan az őrületedben égek,
látod-e, mit érzek,
darabokra hullok, de várat építek,
könyörgök, de nem vágyom kegyelemre,
a szerelmed akarom,
a szíved a kezembe akarom,
akarlak, téged,
mert értelmet adsz az ébredésnek.