| Az éj dala
Néha csak úgy telnek a napok.
A rossz emlék a mában nyomot hagyott,
és hiába virrad frissen a reggel
félszavak íze fáj a telő idővel.
Ha ilyenkor adnál kezembe egy gitárt
eljátszanám mindazt, ami bánt.
Ilyenkor jobb tán, hogy nem hallod dalom,
mert bánat csorogna végig arcodon.
Minden reggel csörög a vekker,
fémhangon ébreszt, hogy mennem kell.
De nem ölel többé engem a karod
és nem tudom feledni fals dalod.
Ha ilyenkor adnál kezembe egy gitárt
eljátszanám mindazt, ami bánt.
Ilyenkor jobb tán, hogy nem hallod dalom,
mert bánat csorogna végig arcodon.
Sosem tudtam, miért énekled ezt.
Talán rólunk szólt és valami rosszat jelez?
Talán kihűlt szíved előszeleként
dúdoltad mindég az éjjel énekét.
Ha ilyenkor adnál kezembe egy gitárt
eljátszanám mindazt, ami bánt.
Ilyenkor jobb tán, hogy nem hallod dalom,
mert bánat csorogna végig arcodon.
"Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bújkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
Szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet."
(Juhász Gyula)
Gondolj rám
az évnek mindegyik szakában,
a nappalokban és az éjszakákban,
gondolj rám
ébren, reggeltõl estig, és
álmodban estétõl reggelig,
gondolj rám
úgy, hogy szinte érezzem,
ahogy szíved ütemére lélegzem."
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
