NEKED
Boldog vagyok.
Veled és mikor Rád gondolok.
Várom érkezésed,
És ajtót nyitok Neked.
Itt vagy velem.
Szíved dobogását érzem.
Átölelsz engem,
S csókolsz szenvedélyesen.
Megérintesz,
Vidáman fülembe nevetsz.
Szoríts magadhoz.
Kérlek szemeimmel.
Veled csak Veled.
Szeretném, hogy higgyed.
Lelkem s testem,
Veled boldog ’lehet’.
Forró vágy,
Kellemes éjszakán át.
S a gyönyör,
Mitől kettőnk teste örül.
Te és Én,
A reménytelenség szigetén.
Ne engedj el.
Szoríts még.
VÁGY
sokáig csak álmodtuk és elképzeltük
titokban mindketten reménykedtünk
hogy egyszer majd egymásé lehetünk
pár óra amit sohasem feledünk…
a napok csendben, de szépen teltek
a vágyunk egyre erősebb lett
csak néztük egymást és reméltük
hogy az a nap lassan eljön…
a vágyunk beteljesedett
mikor aznap éjszaka meglepett
jött értem, átölelt majd megcsókolt
s a forróság minket körbe font
csak ő és én, mi ketten
az éjszaka és annak csendje
a mi hatalmas vágyunk
s az érzés, mit most nem álmodunk
gyönyörű volt minden
-még most is érzem
ahogy vetkőztetett és nézett
ahogy simogatott és becézett
szenvedély, vágy és forróság
ami ellepte a szobát
pár óra, s ez csak a miénk
a vágy ami még most és ég…
EGYSZER MAJD BIZTOS…
Talán, ha úgy érzi, hogy tiszta szívemből szeretem
Talán, ha elhiszi, hogy Érte ’szenvedem’
Talán, ha megérti, miért Ő kell nekem
Talán, ha kimutathatom az érzésem
Talán, ha megérdemlem
Akkor egyszer majd biztos, Vele ébredhetek!
Vele, kivel gyönyör a ’lefekvés’
Vele, kivel gyönyör az ébredés
Vele, kivel minden szép
Vele, kivel egy kicsit még
Vele, kivel már nagyon rég
Akkor egyszer majd biztos, csak nekem ígér!
Nekem, csak nekem
Velem, s csak velem
Együtt mindenben
Egymásért, csak ketten
Minden felejthetetlen
Akkor egyszer majd biztos, MEGÉRDEMLEM!
ZSANINAK
Szerettem. Ő volt a mindenem.
De egyszer csak vége lett.
Találkoztunk egy gyönyörű szép napon.
Ősz volt valójában, de a nap ragyogott,
Ő rám nézett és kedvesen mosolygott.
A napok szépen, lassan teltek,
Boldogok voltunk…
Eltelt egy év, majd hat hónap,
De a szerelmünk erős maradt.
Lassan beköszöntött az ősz,
De sajnos szerelmünk szálja elszakadt.
Amiről azt hittem, hogy erős,
S mindent kibírhat.
Tévedtem. Vége lett.
A szívem úgy érzem, megszakad,
Nem találom a helyem a világban.
Az életem ezek után semmit sem ér,
Hisz’ Szerelmem utamon nem kísér.
-De van egy lány, ki azt mondta!.-
Előttem az élet és vár egy másik szerelem,
S talán ha nem is az lesz az Igazi,
De akkor is csak előre szabad menni,
Mert aki a szívem egyszer összetörte,
Talán nem is szeretett!!!-
Hát felállok, letörlöm a könnyem
Nem hagyom, hogy a szívem bárki is
Összetörje.
Nehéz lesz Őt elfelejteni, tudom
De kitartok, és előre nézek,
Ahol vár rám az új szerelem!
ÁLOM
Minden éjjel rólad álmodom,
Hogy melletted vagyok,
Szerelmes szavakra,
Forró ölelésre várva.
Simogató pillantásod érzem arcomon,
Olyan, mintha igaz lenne,
De csak álmodom.
Sötét éjjel édes álom tovaszáll,
Pillantásod más szemre talál.
Felébredek, de csak sötétség, s csend.
Kicsi szívem megdobban,
Szemem könnyre fakad.
Hiszen csak álmodtam!
ÉLJ!
Boldognak lenni? Érezni a jót?
Keresni a felhők közt a napot?
Hogy boldog legyen minden napod?
Élni a rohanásban, lassan?
Nézni az embereket a ’futásban’?
Látni a gondterhelt arcukat?
Meghallgatni a bánatukat?
Tanácsokat adni a jóhoz?
S imádkozni az Úrhoz?
Minden nap így élünk,
S talán már észre sem vesszük.
Rohanunk az emberekkel együtt,
A mi bánatunk elvész közöttük.
Nem tudunk örülni a mának,
Mert holnap, tudjuk gondok várnak.
Szinte minden napunk egyforma,
De majd egyszer kilépünk a holnapba…
Mert imánkat az Úr meghallgatja!
Legyünk boldogok! Érezzük a jót!
Miközben a nap sugara lelkünkig hatol!
Segítsünk másoknak ugyanezt érezni!
Ne fussanak, hallgassanak!
Hiszen mi segítünk nekik nevetni!
Mosoly legyen minden napunk!
Mert sok szeretetet kapunk!
És hogy szép legyen a holnap!
Mondjunk köszönetet az Úrnak!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
