Senki sem tudja, min megyek át,
Senki sem látja a könnyek hadát.
Senki sem érzi csukló lépteim,
Senki sem hallja jajdulásaim.

Titkaim megosztani nem lehet,
Kérdéseimre nincsen felelet.
Vánszorgok a ropogó havon,
Egyszer hazaérek, tudom.

 ~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘                       ~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘~˘

Akármilyen szép a reggel,
 Lehet napfény, de ha magad kelsz fel,
 Már nem ér semmit a napod,
 Mert este ismét azt mondod:megint magamba vagyok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 Nem akarok semmit csak emlékezni rád,
 Emlékezni arra, milyen is voltál .
 Mikor először beszélgettem veled,
 Ez az idő jár még mindig a fejembe.

 A holdsugár raggyogot fent az égen,
 S bár egymás szándékát nem ismertük még fel.
 Szorongó félelmem végre felengedett,
 S boldogan hallgattam a beszédedet.

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~